ELSŐ OLVASÓK, REFLEXIÓK
S.R.Á. Lassan, vissza-visszatérve olvastam, mert a Te Családod (világod), és az én Apám (világa, mindkettő más) elmondott emlékeit idézte fel. Sok, nagyon szép emlékem van kicsi gyerekkorom óta azokról a papokról, akik hasonlóan az Istent szolgálták, és a közvetlen környezetükért sokat tettek hívságok nélkül, nem akarom sorolni (a kulturális ismereteket, a zene, a hétköznapi gondok megoldását, mert sokan csak általuk jutottak mindehhez).
M. FERENC Náci bácsi, Ervin bácsi, anyukád rémi látogatása… Még el is érzékenyültem… Egy-két évig éltem ott és olyan kötődést alakított ki az ott töltött idő, hogy két-három évvel ezelőtt ellátogattam a plébániára, templomba, temetőbe… Ha Budapestre visz az utam, megállok Fehérváron, a sírnál emlékező gyertyát gyújtva.
R. LÁSZLÓ Úgy gondolom, hogy mindnyájunk számára iránymutató és példaadó sorsok tanulságosak és gazdagítók. Eleink életbölcsessége nevel és finomítja életlátásunkat. Identitásuk nem megkérdőjelezhető. Hitük a mulandó és az örökkévaló világ együttesében zajlott.
T. ZSUZSANNA …élvezettel néztem a régi fotókat az érdekes történetek között. Kicsit irigykedem is, milyen jó lenne mindenkinek ilyen színes családtörténet – persze biztos nem minden családban teremnek ilyen különleges személyiségek – én mindenesetre örülnék, ha mi családunk történetének anekdotáit valaki így megírná.
DR. H. LÁSZLÓ A témával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a mai világunkban ilyen pap-lelkipásztort nehéz elképzelni… Az ilyen ikonokat érdemes lenne a mai leendő kispapoknak bemutatni, hogy együtt lélegezve a vidéki állomáshellyel, vidéken is sikeres lehet egy lelkipásztor.